/ Hírek / Húsvétra készülünk
Jézus negyven napot töltött a pusztában. A keresztények évről évre a nagyböjt negyven napjával készülnek a húsvétra. Ahogy Jézust, minket is megkísért a világ, a gonosz.
Maga Krisztus van jelen és tevékenykedik az Egyházban e szent időben, és ő tisztítja meg testének tagjait, amitől a mi bűnbánati gyakorlataink üdvösségünkre válnak.
Tudunk-e még böjtölni, lemondást gyakorolni. Meg tudjuk-e különböztetni az örök értékeket a mulandó szeméttől. Őseink hitével tudunk-e keresztutat járni? Tudunk-e engesztelni és szívből megtérni?
Ferenc pápa ez évi nagyböjti üzentében a gazdag és a szegény Lázár evangéliumi történetét állítja elénk. A pápa arra buzdít, hogy legyen érző szívünk, legyünk részvéttel, a bajbajutottakkal szemben. Más szóval vigyünk emberséget a sokszor embertelen világba. Hányszor és hányszor elhaladunk közömbösen a baj, a probléma mellett, s csak annyit mondunk ez nem az én ügyem. A nagyböjt az újrakezdés, megtérés ideje. Ahogy a természet is tavasszal újra éled, új erőre kap, úgy nekünk is a húsvétot megelőző időben meg kell újulnunk. Emberségünkben és vallási életünkben is.
Jó lenne, ha őszinte lelkiismeret vizsgálatot tartanánk: vajon minden rendben van az életemben, vagy csak úgy tűnik? Jók-e az alapok melyekre mindennapjaimat építem, vagy már az alapok is rosszak, hibásak? A látszat sokszor még minket is magunkat is megtéveszt. Hányszor és hányszor kijelentjük, hogy „ÉN” jó Krisztuskövető vagyok! De miben áll számomra a „jó” fogalma? A szót követi-e a tett? Sajnos sokan csak a szóig jutnak, a tett már terhes, szentmise, szentségek, jócselekedet, lemondás, kereszthordozás, imádság nincs rá idő.
Húsvétra készülünk, Jézus dicsőséges feltámadására, az áldott éjszakára mikor az élet legyőzte a halált. Arra az éjszakára melyen sok testvérünk, sok katekumen a beavató szentségekben részesül. Ezen az éjszakán, mi is megemlékezünk keresztségünkről és megújítjuk keresztségi fogadásunkat. Részünkről azonban fontos, hogy ne csak a szó, hanem a tett is megjelenjék mindennapjainkban.
Az egyház újból és újból felkínálja segítségét, hogy kísér, vezet a nagyböjt idején. Példát ad számunkra, elsősorban Jézus tanításán keresztül, a böjt, bűnbánat, lemondás által, jócselekedetek gyakorlásával (Katolikus Karitász által szervezet tartós élelmiszer gyűjtés), vagy akár egy idősotthon segítésével. Mindenki szabadon dönthet, hogy teszi-e a jót vagy sem és elzárja szívét mások elől. A mai kor keresztényeinek különös feladatuk van, újra elvinni Jézust az emberek közé, megmutatni, hogy lehet érdek nélkül jót tenni, lehet érdek nélkül szeretni.
Több Fertőparti településen is van ún. Fénykereszt, ezek a keresztek az éjszaka sötétjében is tanúskodnak Krisztus keresztjéről, az arra járok talán egy pillantást vetnek rájuk és tovább haladnak. Az azonban biztos, hogy megfogalmazódik bennük a kérdés, miért vannak ezek a keresztek itt? Mit jeleznek, Kit jeleznek?
Ha a húsvétra készülve tudunk megújulni és több jót tenni, akkor mi is tudunk Krisztushordozóként világoság lenni sokak számára, akik még a bűn sötétjében járnak.
Maga Krisztus van jelen és tevékenykedik az Egyházban e szent időben, és ő tisztítja meg testének tagjait, amitől a mi bűnbánati gyakorlataink üdvösségünkre válnak.
Tudunk-e még böjtölni, lemondást gyakorolni. Meg tudjuk-e különböztetni az örök értékeket a mulandó szeméttől. Őseink hitével tudunk-e keresztutat járni? Tudunk-e engesztelni és szívből megtérni?
Ferenc pápa ez évi nagyböjti üzentében a gazdag és a szegény Lázár evangéliumi történetét állítja elénk. A pápa arra buzdít, hogy legyen érző szívünk, legyünk részvéttel, a bajbajutottakkal szemben. Más szóval vigyünk emberséget a sokszor embertelen világba. Hányszor és hányszor elhaladunk közömbösen a baj, a probléma mellett, s csak annyit mondunk ez nem az én ügyem. A nagyböjt az újrakezdés, megtérés ideje. Ahogy a természet is tavasszal újra éled, új erőre kap, úgy nekünk is a húsvétot megelőző időben meg kell újulnunk. Emberségünkben és vallási életünkben is.
Jó lenne, ha őszinte lelkiismeret vizsgálatot tartanánk: vajon minden rendben van az életemben, vagy csak úgy tűnik? Jók-e az alapok melyekre mindennapjaimat építem, vagy már az alapok is rosszak, hibásak? A látszat sokszor még minket is magunkat is megtéveszt. Hányszor és hányszor kijelentjük, hogy „ÉN” jó Krisztuskövető vagyok! De miben áll számomra a „jó” fogalma? A szót követi-e a tett? Sajnos sokan csak a szóig jutnak, a tett már terhes, szentmise, szentségek, jócselekedet, lemondás, kereszthordozás, imádság nincs rá idő.
Húsvétra készülünk, Jézus dicsőséges feltámadására, az áldott éjszakára mikor az élet legyőzte a halált. Arra az éjszakára melyen sok testvérünk, sok katekumen a beavató szentségekben részesül. Ezen az éjszakán, mi is megemlékezünk keresztségünkről és megújítjuk keresztségi fogadásunkat. Részünkről azonban fontos, hogy ne csak a szó, hanem a tett is megjelenjék mindennapjainkban.
Az egyház újból és újból felkínálja segítségét, hogy kísér, vezet a nagyböjt idején. Példát ad számunkra, elsősorban Jézus tanításán keresztül, a böjt, bűnbánat, lemondás által, jócselekedetek gyakorlásával (Katolikus Karitász által szervezet tartós élelmiszer gyűjtés), vagy akár egy idősotthon segítésével. Mindenki szabadon dönthet, hogy teszi-e a jót vagy sem és elzárja szívét mások elől. A mai kor keresztényeinek különös feladatuk van, újra elvinni Jézust az emberek közé, megmutatni, hogy lehet érdek nélkül jót tenni, lehet érdek nélkül szeretni.
Több Fertőparti településen is van ún. Fénykereszt, ezek a keresztek az éjszaka sötétjében is tanúskodnak Krisztus keresztjéről, az arra járok talán egy pillantást vetnek rájuk és tovább haladnak. Az azonban biztos, hogy megfogalmazódik bennük a kérdés, miért vannak ezek a keresztek itt? Mit jeleznek, Kit jeleznek?
Ha a húsvétra készülve tudunk megújulni és több jót tenni, akkor mi is tudunk Krisztushordozóként világoság lenni sokak számára, akik még a bűn sötétjében járnak.